Feljegyzések utalnak arra, hogy már a rómaiak is dekorálták házaikat örökzöld fák ágaival a téli napforduló után. A reneszánsz időkig azonban nincs megbízható adat arra, hogy az örökzöld fák felállítása összekapcsolódott volna a karácsonnyal. Az első erre utaló történelmi feljegyzések 1510-ből származnak Lettországból és 1521-ből Strassburgból. Az elterjedt történet, miszerint a karácsonyfa-állítást Luther Márton honosította meg, valószínűleg csak kedves legenda.

A mérsékelt égövön az örökzöld növények, amelyek télen is megőrzik leveleiket és zöld színüket, már régóta az élet és a túlélés szimbólumai voltak. Logikusnak tűnik, hogy Krisztus születését és feltámadását is kapcsolatba hozzák velük.

Kezdetben tiltott szokásnak számított

Ennek ellenére a korai keresztények – pogány eredete miatt – kikeltek azon szokás ellen, hogy a keresztény hitre áttért emberek örökzöldeket, például babérfát állítsanak a házuk elé, vagy ilyen ágakkal díszítsék az otthonukat.

Tertullianusz (kb. 160-220) ókori teológus a második században kemény szavakkal bélyegezte meg azokat, akik keresztény létükre téli fesztiválokat tartottak vagy örökzöldekkel dekorálták házukat a császár tiszteletére.Szerinte ezek az emberek már most örök kárhozatra és a pokol tüzére vannak ítélve.

A középkor elejére azonban egyre inkább elterjedt az a legenda, hogy Krisztus születésekor a halott télben a fák az egész világon csodás módon lerázták magukról a jeget és a havat, és új zöld hajtásokat hoztak. Ekkortájt a német és a szláv népeknek prédikáló hittérítők is kezdtek megbocsátóbbak lenni a az örökzöldek állításának gyakorlatával kapcsolatban.

Úgy gondolták, nem elég csak az embereket megtéríteni, hanem a szimbólumaikat, kultúrájukat és a szokásaikat is az új vallás szolgálatába kell állítani.Így lett lassan a pogány isteneknek állított fenyő- és más örökzöld fákból keresztény szimbólum.

Az első igazi karácsonyfák

A karácsony és az örökzöld fák állításának összekapcsolódására az első történelmi feljegyzések Lettországból és Strassburgból származnak 1510-ből, illetve 1521-ből.Bár elterjedt legenda, hogy a karácsonyfa-állítást a protestáns reformáció atyja, Luther Márton (1483-1546) honosította meg, erre nem sok történelmi bizonyíték található.

Más források szerint már 1494-ben „karácsonyi májusfát" állítottak egy német házban, azaz fenyőágakat vittek a lakásba. Erről Sebastian Brandt „Narrenschiff" (Bolondhajó) című, Baselben kiadott művében is ír. (A Bolondhajót 1494-ben adták ki, s néhány képét Albrecht Dürer készítette.) 1535-ben pedig Strassburgban (a mai Elzászban, amely immár Franciaországhoz tartozik), kisebb tiszafákat és magyalokat árultak, amelyeket akkor még gyertyák nélkül helyeztek el a helyiségekben.

A karácsonyfák német területeken való elterjedésének a lutheri reformáció adott lendületet, sokáig a protestánsokhoz kötődött inkább ez a szokás.A díszítés 1605-ben tovább „fejlődött" – ekkor jelentek meg az almák az egyik strassburgi karácsonyfán. De ezt a fát még mindig nem ékesítették gyertyák. Az első gyertyás fáról 1611-ből, Sziléziából származik adat. Ezt a fenyőfát Dorothea Sybille von Schlesien hercegnő kastélyában állították fel.

Karácsonyfa Magyarországon

Magyarországon is a német származásúak honosították meg a karácsonyfákat.Az első hazai óvoda megalapítóját, Brunszvik Terézt sokan az első magyarországi karácsonyfákkal is összefüggésbe hozzák: éppen az óvodában állította fel a fákat 1828-ban.

Podmaniczky Frigyes báró édesanyja, Noszticz-Jäckendorf Elza grófnő, egy szászországi miniszter lánya is e tájról jött hozzánk, s az elsők között, szintén 1828-ban állított karácsonyfát itthon. (Más források az 1825-ös évszámot hangsúlyozzák, mind Brunszvik, mind pedig Podmaniczkyék kapcsán, olvasható a National Geographic magazin egy régebbi cikkében.)

A szászországi Zittauban 1737-ben azt jegyezték fel, hogy annyi feldíszített, gyertyás karácsonyfát állítanak, ahány megajándékozott személy van a családban. Az ajándékokat a karácsonyfák alá helyezték. Ezt a szászországi hagyományt bizonyítja száz évvel később a magyar Podmaniczky báró visszaemlékezése gyerekkorára is, hiszen édesanyja éppen erről a németországi vidékről származott:

"Hat órakor háromszoros csengés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme, s mi gyermekek - öten voltunk - egy, a szoba közepén elhelyezett nagy asztalon mindegyikünk külön megtalálta a karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat..."

Forrás: Origo

Ha erre a néhány tanácsra odafigyelünk, és betartjuk őket, biztosan sokáig élvezhetjük karácsonyfánk szépségét a lakásban, és kevesebbet is kell majd takarítanunk a lehulló tűlevelek után.

1. Karácsonyfa vásárláskor az egyik legfontosabb a megfelelő fa kiválasztása. Soha ne vegyünk olyan fenyőt, amelyen már vannak sárga levelek, és ne vásároljuk meg azt a fát sem, amelyik penészes szagot áraszt, ráncos a kérge, vagy kókadtnak tűnik.

...Izlandon.

Ugyan még csak október van, de a karácsony már lassan beköltözik a boltokba, és ennek megfelelően egyre több cég kíván beszállni az év végi ünnepi üzletbe. Az Iceland szupermarket pedig úgy döntött, egy igazán egyedi termékkel gazdagítja az ünnepet.Az izlandiak körében igen népszerű Iceland szupermarket dobta piacra a karácsonyfa ízű rágcsálnivalót. A fagyasztott élelmiszerekre specializálódott brit cég ezzel az újdonságával a kézzel készült termékeit vezeti be.

Az üzlet polcain „The Luxury Christmas Tree Flavour Salted crisp", vagyis a luxus karácsonyfa ízű sózott chips 180 grammos kiszerelésben kapható, és egy fontba kerül (371 forint).

Az Iceland vezető szakácsa, Neil Nugent elmondta, hogy „a szigeten mindig is arra törekedtek, hogy új és izgalmas élelmiszereket fejlesszenek, és a rágcsálnivalóval egy teljesen új kombinációt fejlesztette ki". A chips elkészítéséhez fenyőlevelekből kisajtolt olajat használtak fel.

De nemcsak Izlandon találhatóak szokatlan ízek: nemrég az Origo is beszámolt arról, hogy Ázsiában igen népszerű, és tápláló, ám rettenetes szagú durián gyümölcsből készített chipset a Lay's, de a gyümölcs kedvelői szerint csalódást keltő a végeredmény.

Forrás: Origo

A karácsonyfa általános minőségi követelményeit szabványban is rögzítették. Eszerint nem engedhető meg a nyilvánvaló hibának számító törött törzs, csúnya, görbe növés és más szembeötlő torzulás, a féloldalasság, valamint a száradásra és betegségre utaló tűbarnulás, de a tűlevelek rendellenes hullása sem. A kellő tűlomb sűrűség az ágörvökből is adódik, ezekből egy átlagos fán legalább 3-4-nek kell lenni. A szép formájú fának minden ágörvén legalább három - közel azonos méretű - ág van. A legfelső, ún. vezérhajtás vagy sudár, látványosan kiemelkedik. Ennek hossza érje el a hozzá hajlított legközelebbi, vagyis legfelső ágörv ágainak hosszúságát.

Lucfenyő

A legelterjedtebb karácsonyfa ma is a közönséges lucfenyő (1), még ha nő is azok száma, akik a tartósabb, hosszabban díszlő fenyőféléket keresik. Töretlen népszerűsége érthető, hiszen kecses koronája, örökzöld tűlombozata valóban szép. Szabályos elrendezésű ágai ágörvekben helyezkednek el a csaknem mindig tökéletesen egyenes, hengeres és többé-kevésbé szintén tűlevelekkel borított sudaras törzsön. A másod- és harmadrendű oldalágak jellegzetes állásaiból adódnak az egymástól jól megkülönböztethető elágazási típusok. A lemezes (lapos) lucfenyő ágai egy síkban állnak, nem lógnak lefelé. Fésűs elágazódás esetén (2) lazák, csüngenek a másodrendű ágak. Az átmenet köztük a kefés típus.
Szaporításuk ültetvényekben, magvetéssel kezdődik. Több év alatt érik el a karácsonyfához megfelelő vágásméretet. Fiatal korban évenként mindössze fél métert növekszenek. A vízhiány miatt szomszédos ágemeletei túlságosan közel kerülhetnek egymáshoz. Kettő-négyévenként végbemenő tűváltása sovány talajon, száraz körülmények között gyakoribbá válik. Ilyenkor a lombozat ritka lesz. Ágait elcsúnyíthatják azok a sajátos, tobozszerű megvastagodások is, amelyet a rossz termőhely következtében megjelenő fenyőgubacstetű idéz elő. Karácsonyfaként nagy hátránya, hogy tűlevelei megszáradva lehullnak. Jól fűtött lakásban ez már egy hét alatt, távfűtéses helyiségben pedig gyakran már egy-két nap alatt bekövetkezik.

Ezüstfenyő

Az ezüstfenyő - másképpen szúrós vagy kolorádói lucfenyő (3) - a közönséges zöld luc rokona. Látványos ezüstös szürke lombszínét annak köszönheti, hogy tűleveleit vastag viaszréteg borítja, ami a párologtatását, vízvesztését mérsékli, ami késlelteti a tűhullás megindulását. Tűlevelei általában kifejezetten szúrósak.

A valódi ezüstfenyők (4) különösen szép ezüstös vagy kékesen hamvas színűek, körülményesen, oltással szaporíthatók, emiatt viszont alakjuk szabálytalanabb, mint a magvetésből nevelkedett változatoké. Az ezüstfenyők mind nagyon szép karácsonyfák, de csak a gyökeres példányaik igazán tartósak.

Jegenyefenyő

Ugyancsak alkalmas karácsonyfának a luchoz hasonló örvös ágelrendeződésű jegenyefenyő (5). Alakjuk szép, karcsú, koronájuk is mutatós, tömött. Tűik megszáradva sem hullnak le, inkább szinte ráaszalódnak az ágakra, de közben többé-kevésbé megőrzik zöld színüket. Viszont meglehetősen drágák, mert magjuk beszerzése nehéz és nevelésük is körülményes. Csemetekorukban különösen érzékenyek, a nyári melegtől és a téli fagytól egyaránt károsodhatnak. Tévesen a jegenyefenyőt is szokták ezüstfenyőként árusítani. Ennek csak annyi alapja van, hogy a légzőnyílások sávjában végighúzódó fehér viaszcsíktól szinte ezüstös a tűlevelek alja.

A közönséges jegenyefenyő különösen igényes és kényes. Lombozata a lucfenyőnél ritkásabb, ezt a hatást laza szerkezet és vékony ágai is fokozzák. Tűlevelei két sorban helyezkednek el az ágakon, ezért néha fésüsfenyőnek is nevezik.

Normann fenyő

A normann fenyőként is emlegetett kaukázusi jegenyefenyő tömött ágrendszere és sötétzöld tűlombszíne miatt ugyancsak nagyon mutatós. Ez az árában is megmutatkozik. Alul ezüstös tűlevelei az alsó ágakon ívesen előrehajlók, fentebb pedig a hajtások felső oldalára hajlók, két oldalról egymásba fonódók.

Duglaszfenyő

A duglaszfenyőket (6) szintén felhasználják karácsonyfaként. Ezek is örvös ágrendszerűek, hosszú, lapos tűik puha tapintásúak, és megdörzsölve kifejezetten narancsillatúak. Leveleik megszáradásuk után sem hullnak le. Viszonylag ritkán kaphatók.

Az amerikai zöld duglasz gyors növekedésű, de meglehetősen igényes, pl. a későtavaszi fagyokra. Hosszú, lapos tűlevelei sötétzöld színűek. A kék duglasz lassúbb és tömöttebb növekedésű, és viszonylag igénytelenebb. Tűlevelei a viaszbevonattól szürkén hamvasak.

Pinus

A hosszútűs Pinus fenyők alkalmazása karácsonyfaként újabb keletű szokás. Bár kevésbé formásak, és megjelenésük eltér a klasszikus karácsonyfától, viszont olcsók, és a legszárazabb szobai körülmények között sem peregnek le tűik. E tulajdonságukat bőséges gyantatartalmuknak köszönhetik, viszont ugyanezért olykor még a lakásban is csöpögtetik a gyantát.
Közülük leggyakoribb a feketefenyő (7), melynek ágai kifejezetten szürkésbarnák. Termetes méretük miatt néha már alig férnek a lakásba. Tűik akár 18 cm-esek is lehetnek, felfelé simítva kissé érdes tapintásúak, mindkét oldalukon sötétzöld színűek. Az erdeifenyő (8), ami hazánkban is őshonos, ritkábban kapható karácsonyfaként. Ennek tűlevelei - melyek 3-7 cm hosszúak - idővel hullani kezdenek. Színük mindkét oldalon kékes, vagy szürkészöld.

A karácsonyfa tartósságának előfeltétele, hogy ne vágják ki túlságosan hamar, és az eladásig megfelelően tárolják. A kertes házban lakók a megvásárolt karácsonyfát a beállításig bokrok között elfektetve, lombbal letakarva tartsák. Ha erre nincs mód, a lakás leghidegebb helyiségében tároljuk, akár egy vödör vízbe beállítva. Szokás a fát az erkélyre kirakni, vagy egyszerűen kilógatni az ablakon. Mivel a téli napsütés és a szél is szárít, ajánlatos az összekötözött karácsonyfát nedves papírral vagy ronggyal burkolni, és ezt még fóliába vagy szemetes zsákba becsomagolni. A fólia a kiszáradástól, a rongy pedig a befülledéstől véd.

Forrás: Ezermester Magazin

DEME MARCELL

E-mail: dememarcell@gmail.com

FENYŐFA, KARÁCSONYFA VÁSÁR MINDEN MÉRETBEN!

MINŐSÉGI LUC, EZÜST, NORMAND VÁGOTT FENYŐK KÖZVETLENÜL A TERMELŐTŐL.

E-mail: dememarcell@gmail.com

Web: http://fenyofak.blog.hu