f e n y o f a k . b l o g . h u

Fenyőfa közvetlenül a termelőtől!

2020. január 14. - Deme Marcell

Valódi vagy műfenyőt vegyél Karácsonyra?

78806441_1437482849738454_6154341097515515904_o.jpg

Az ünnepek közeledtével újra és újra fellángolnak a viták, milyen fenyő legyen a lakás dísze, valódi vagy műanyag.

Valódi fenyő:

+ A valódi fenyőt kifejezetten erre a célra termesztik
+ Munkát és megélhetést biztosít sok családnak, őstermelőnek
+ Növekedése során szén-dioxidot köt meg és oxigént termel
+ Az ünnepek után tüzelőnek, kertészeti- vagy faipari alapanyagnak felhasználható
+ Minimális a szállítással okozott környezeti terhelés, még akkor is, ha az ország egyik végéből szállítják a másikba
+ Ha földlabdás fenyőt vásárolsz, nem kell kivágni a fát
- Csak egyszer használható karácsonyfának
- Hullik és szúr a levele

Műfenyő:

+ Nem hullik és nem szúr a levele
+ Sokszor felhasználhatod
- Környezetszennyező, nem lebomló anyagból készül, jól tárolva párszáz év múlva is ugyanazon fa alatt karácsonyozhatsz, ha addig nem porlad mikroműanyagokká vagy nem cseréled le
- Jellemzően Kínában gyártják, csak a szállításával is hatalmas ökológiai lábnyomot hagy maga után

Egy 2 méter magas valódi fenyő, ha forgács vagy gyújtós lesz belőle, 3,5 kg szén-dioxidot "termel", míg egy ugyanekkora műfenyő puszta létezésének ökológiai lábnyoma 40 kg CO2-nek felel meg.

Forrás: Berek

Birkafaggyú, glifozát, kisült-e már a kalács

K EPA20181220211

Nagyot ment tavaly a bulvármédiában egy kissé pánikkeltő cikk, ami szerint több tízezer bogarat, pókot miegymás csúszómászót hurcolnak be az emberek a lakásaikba, amikor karácsonyfának igazi fenyőt választanak az árusoknál. Persze ennek ellenére ritkán hallani olyasmit, hogy az év végi ünnepek táján rovarinvázió törne ki a városokban, sőt olyannal sem találkoztunk még, hogy tönkretették volna bármely gyanútlan család szentestéjét a feldíszített fából előmasírozó farontó bogarak.

Na de biztos, ami biztos, idén alaposan utánajártunk, hogy mit érdemes tudni a karácsonyfák növényvédelméről, hogyan védekeznek a fenyőfatermelők a különféle kártételek ellen, és mit tegyen a vevő, kell-e egyáltalán bármit is tegyen, miután megvette a természet lágy ölén nevel(kedet)t növényt.

Kezdjük talán ott, hogy alapvetően háromfajta fenyőt lehet venni karácsony előtt az árusoktól: lucfenyőt, ezüstfenyőt és Nordmann-fenyőt. Tulajdonságaik és áruk eltér, de egy dolog közös bennük: nem erdőkben nőnek, hanem hatalmas, külön lekerített mezőgazdasági területeken termelik őket, a szabad ég alatt. A karácsonyra szánt fiatal fákat egymástól megadott távolságra ültetik, mivel sűrű erdőben egész más formájúra nőnek: az ég felé törnek, és nem növesztenek a tövük alsó részein szétterülő, szimmetrikus ágakat.

Magyarországon 1500-2000 hektáron termelnek fenyőfákat, közel hatvan százalékukat Zalában, mert ott a legmegfelelőbb erre a talaj és a klíma. (A zalai falvak egyébként exportra is termelnek, a közép-európai országokba, sőt még Németországba is szállítanak, sok helyen már rég kivágták a szőlőtőket a domboldalon, és fenyőt ültettek a helyére.) A magyar karácsonyfa-termesztés igazi hazája tehát Zala, kisebb részt pedig Vas és Somogy megye, aki Budapesttől nyugatra lakik, a fa, amit megvásárol, nagy eséllyel ebből a három megyéből származik. Persze az ország keleti felén is vannak fenyősök, de messze nem annyi, mint a Délnyugat-Dunántúlon.

A karikós karácsonyfa útja Zalából a budapesti otthonokba

A munkálatok tavasszal kezdődnek ültetéssel, a kis hajtásokat ilyenkor külön faiskolába helyezik a magágyból. A faiskolákban nevelt csemetéket pár év múlva ültetik ki a földekre, ahonnan majd végül kivágják őket. A fenyőfák nevelése több évig tart, a luc gyorsabban nő, de a Nordmann-fenyő lassabban, akár tíz évig is eltart, mire eléri a kívánt termetet. (Nota bene: Nordmann-fenyő, és nem normann vagy nordman, mivel Alexander von Nordmann finn zoológus-botanikusról nevezték el az egyébként kaukázusi jegenyefenyőnek hívott örökzöld növényt.) Ez idő alatt, kivágásig az ültetvények ritkás mesterséges erdőként, fenyőligetként funkcionálnak, azaz vadállatoknak, madaraknak, csúszó-mászóknak nyújtanak ember teremtette otthont.

Karácsonykor nagyjából 2-2,5 millió fa kerül forgalomba, ehhez nagyjából 30 millió fának kell lennie az országban összesen, csemetéktől a növendékeken át a kivágásra termettekig. Ahhoz, hogy piacképes, polgári szobákba illően jó alakú legyen a fa, sok foglalkozást igényel: metszeni, alakítgatni kell, rendszeresen irtani kell a gyomot, ki kell kapálni-kaszálni körülötte a füvet. A gazdálkodók a növények mentén kitisztítják a földet, eltávolítják a gyomokat, ősszel pedig legallyazzák a növendék fákat (ezek a fenyőgallyak mennek a piacra mindenszentekkor).

Nem árt műtrágyázni és vegyszerezni, nehogy megtámadja valami kártevő, és néha, sőt, újabban egyre gyakrabban locsolni is kell, a meleg és száraz időjárás miatt. Mindezt leginkább gyalog és kézzel lehet csinálni, a gépesítés egyrészt nagyon drága lenne, másrészt egy alapvetően az esztétikájáért nevelt növény közé nem szívesen mennek be a termelők traktorral. A legnagyobb költségtényező azonban a vegyszer és a műtrágya, amire több százezer forint is elmehet hektáronként egy évben.

Ó szép fenyő, ó jó fenyő, de sok a költség veled!

Műtrágya, gyomirtó, rovarölő, gombaölő

Telepítés előtt szerves trágyázással és mélyforgatással készítik fel a földet a facsemeték fogadására. Ültetés után, a második-harmadik évtől kezdve pedig évente legalább egyszer műtrágyázzák az ültetvényt, hogy a fák szebbek legyenek.

Tavasszal nitrogén, foszfor-káli tápanyag-kiegészítésre van szükség, június derekán nitrogén típusú műtrágya kell, hogy szebb legyen a színe a fenyőnek, ráadásként mikroelemekkel, magnéziummal, kénnel is lehet keverni

– avatott be a műtrágyázás rejtelmeibe Nagy Barnabás, nagykanizsai fenyőtermelő.

A nagyobb ültetvényeken vegyszeres gyomirtás is történik tavasszal. Ekkor a magról kelő egy- vagy kétszikűek ellen permeteznek, vagy ha van vegetációban lévő gyom, akkor glifozát kiegészítést is kap a növényvédő szer. Nyár közepén egyszer-kétszer mechanikai gyomirtásra is sor kerül, motoros kaszával. Augusztus végén, amikor befejezték a fenyők a hajtást, kapnak még egy totális gyomirtást.

A gyomokon kívül a rovarok és gombás fertőzések ellen is védekezni kell, a termesztett fenyő fajtájától függően. A lucfenyő esetében a jellemző rovarkártétel a gubacsdarázshoz köthető. "Ezek ellen felszívódó rovarölő szerekkel védekezünk. A gubacsdarázs megszúrja a fiatal hajtást, és abba gubószerű képletet fejleszt, lakásba kerülve ebből lárvák kelhetnek ki" – magyarázta Nagy Barnabás. "Az ezüstfenyőnek rovarkártétele nem nagyon van, gombabetegség annál több szereti megtámadni, amire az enyhe ősz, tél még rá is tesz egy lapáttal. Belülről kifelé, a törzstől a fiatal hajtások felé megvörösödik és ledobja tűleveleit. Ez ellen évente 2-3-szor réztartalmú vagy gombaölő szerekkel védekezünk. A jegenyefenyőnek viszont rovar- és gombakártétele is van. A hajtás- és kéregtetvek valósággal meghámozzák a vezérhajtást, illetve a tűkarcgomba és lofotermiás tűlevélhullás is megtámadja. Ez utóbbiak ellen kontakt és felszívódó gombaölő szerekkel védekezünk a hajtás befejeződése, azaz nyár vége felé."

A termelők tehát igyekeznek a gombás fertőzések ellen is tenni: a tavaszi alakító metszést követően, március vége, április tájékán egy rezes lemosópermetezést is kapnak a fenyőfák. A növényvédő szereket leggyakrabban motoros háti permetezővel juttatják ki a gazdák, nagy, traktoros permetezőgéppel csak addig mennek az ültetvényre, amíg pár évesek a csemeték, ha már összezárnak a gallyak, csak lábról tudnak dolgozni.

Piperkőc szarvasok a karácsonyfák ellenségei

A fenyőültetvények úgymond örökkétermők: egy egyhektáros termőterületen hozzávetőleg kilencezer fa fér el, ebből évente 250-300 darabot vágnak ki és adnak el, amiket rögtön vissza is pótolnak csemetékkel. A fák kivágásának december elején látnak neki, ilyenkor szalaggal jelölik meg a kivágandó fákat. Az igazán nagy termelők 25-30 hektáron több százezer fát termesztenek, kicsiben, 1000 fa alatt nem is nagyon éri meg belevágni, különös tekintettel arra, hogy a költségeken túl elég sok vele a bizonytalanság. A globális felmelegedés, a klímaváltozás sem használ a biznisznek, a meleg és száraz nyáron pedig sok fa elszáradhat, és a túl enyhe tél sem tesz jót a fenyőnek.

A KARÁCSONYFÁNAK SZÁNT FENYŐ NAGYON LASSAN MEGTÉRÜLŐ BEFEKTETÉS, 6-10 ÉVIG KÉSZÜL, DE AKÁR EGY NYÁR ALATT TÖNKREMEHET.

Amire kevesen gondolnak, hogy a fenyőket a törzsfejlődés magasabb fokain álló élőlényektől is védeni kell. "Az ültetvényeket vadvédelmi kerítéssel, villanypásztorral érdemes védeni a szarvasok, őzek, nyulak kártétele ellen. Az őzek ínséges időszakban előszeretettel lerágják például a kaukázusi jegenyefenyők rügyeit, csúcsrügyeit, oldalrügyeit, a mezei nyúl pedig, ha van hótakaró, a csúcshajtásokat rágja le csak azért, hogy a fogát élesítse, koptassa" – mondta az Indexnek Nagy Barnabás.

A nyulakhoz hasonlóan a szarvasbikák sem táplálékként tekintenek a fenyőfákra: jellemzően hántáskárral teszik tönkre azokat, az agancsukat tisztítják, illatosítják, fényesítik a fenyőfák kérgén.

"Egy bika egy éjszaka során 10-15 fát is teljesen tönkre tud tenni, ráadásul a legszebb legdúsabb fákat részesítik előnyben" – tette hozzá Nagy Barnabás. A szarvasok (és őzek) kártétele ellen birkafaggyút tartalmazó permetezőszerrel is tudnak védekezni a termelők, aminek a szagát nem állhatják az őzek, gímszarvasok, muflonok.

Mi jöhet be a lakásba?

A kivágott fenyőfával ezernyi ízeltlábú, rovar kerülhet a szobába. Biológusok szerint egy-egy még élő fenyőfán akár 25 ezer élőlényt is meg lehet számlálni, ezek java része azonban el is pusztul, amikor kivágják és elszállítják a fát, a traumát túlélők pedig a lakásban halnak éhen pár nap alatt. Nagyjából a következő élőlények jöhetnek szóba:

LEVÉLTETVEK ÉS PAJZSTETVEK, PÓKOK ÉS ATKÁK, KABÓCÁK ÉS POLOSKÁK, NÖVÉNYEVŐ DARAZSAK ÉS EGYÉB HÁRTYÁSSZÁRNYÚAK, SZÚBOGARAK ÉS FENYŐBOGARAK, SZÖCSKÉK ÉS SÁSKÁK, VALAMINT MINDEZEK LE ÉS FÖLMENŐI, PETÉI, LÁRVÁI.

Ezek az atkák, bogarak, pókok, lepkék eredendően a tűlevelek közt akarták meghúzni magukat, hogy védett helyen töltsék téli pihenőjüket. Felkészültek a téli álomra, kiürítették a testükben lévő nedvességet és teljesen inaktívvá váltak, amikor azonban a jól fűtött és villanyfényes szobában találják magukat, azt hiszik, elkezdődött a tavasz, és fölélednek.

A fenyőfákon élő rovarfajok zöme ártalmatlan, nem invazív faj, és esze ágában sincs elhagyni lakóhelyét. Eleve legtöbbjük olyan apró, hogy szabad szemmel nem is látható, és az ünnep ideje alatt kizárólag a karácsonyfán tartózkodik. Persze akadhatnak köztük nagyobb termetűek, amik előbújva sikítófrászt hoznak a gyanútlan, bogárfóbiás karácsonyozókra, akik közül sokan az életüket féltve rögtön a legdurvább vegyi fegyverhez nyúlnának.

Ha meg akarunk szabadulni bármiféle négynél több lábbal megvert élőlénytől, elég, ha alaposan megrázzuk a fenyőfát, mielőtt a lakásba visszük, és ha feldíszítés előtt pár napig hidegben (sufniban, vagy erkélyen) tartjuk, az is segít kordában tartani az undi bogarakat. Tisztaságmániások óvatosan le is porszívózhatják az ágakat, egy dolog viszont nem ajánlatos: rovarirtóval befújni, hacsak nem szeretnénk gyertyagyújtáskor fáklyává változtatni a gyúlékony aeroszollal beborított fát!

Forrás: Index.hu

Honnan jön, hova megy a karácsonyfa?

Karácsonykor szinte a fa köré szerveződik minden, és ahogy lassan díszes ruhát ölt, s ágait a csomagok fölé borítja, végül mindenkit eltölt az ünnepi hangulat. De honnan is jönnek ezek a fák, és mi lesz velük, ha lejárt a szolgálati idejük?

Először is jó, ha emlékeztetjük magunkat, hogy a karácsonyfa állításának szokása valójában a XX. században terjedt el, s Magyarországon sok helyen csak 1945 után jelent meg - főleg a vidéki területeken. Sokszor emlegetik, hogy az első magyar fenyőfát Brunszvik Teréz, az első óvoda megalapítója állította 1828-ban, de példáját kezdetben csak a jómódú családok követték, és körükben sem terjedt robbanásszerűen. Mint ahogy azt már láthattuk, nálunk elsősorban a karácsonyi asztal volt az ünnep fő vezérmotívuma. Mindezt azért mondjuk el, mert a fenyőállítást egyre több kritika éri manapság a fenntarthatóság szempontjából, s az ilyenkor jellemző tömeges fenyőirtás ellen az egyik fő érv éppen az, hogy ez a viszonylag újkeletű szokás akár el is hagyható, vagy egyéb kreatív és egyben kímélőbb megoldásokkal helyettesíthető.

Forrás: [origo]

Nagyipar

A karácsonyfa tekintetében két alapvetően kifogásolható terület jelenik meg: az egyik a tömeges kitermelés, amely évente több millió fa életét követeli. Ez valóban így is van, ám szögezzük le, hogy ezek a fák nem az erdős területeket csökkentik, hanem kifejezetten karácsonyfának szánt ültetvényekről származnak. Szabadon nem is élhetnének, mert a legtöbb esetben nem őshonos növényekkel állunk szemben, így kizárt, hogy egy kirándulás alkalmával például egy normann fenyőkkel borított erdő közepén találjuk magunkat. A telepített fasorok Zala, Vas és Somogy megyében koncentrálódnak, ezek azok a területek, ahonnan az egész ország számára biztosítják az ünnepi fákat. A kínálat mára a lehető legszélesebbé vált, a hagyományos luctól kezdve a tartós fekete fenyőn át a luxusnak számító ezüst-, duglász- és normann fenyőig minden megtalálható ezeken az ültetvényeken. A kitermelés általában novemberben kezdődik, és először azokat a fákat vágják ki, amelyeket külföldre, például Olaszországba vagy Spanyolországba szállítanak.

Forrás: [origo]

Ha az itthon gazdát cserélő és az exportra szánt fák mennyiségén gondolkozunk, bizonyára sokakban felsejlik a kép letarolt hegyoldalakról, szomorú, kietlen tisztásokról, ám a valóságban a kitermelés utáni látvány a legkevésbé sem ilyen megrázó. A telepített sorokból tudatosan válogatva vágják ki az arra alkalmas példányokat, amelyeknek mérete és formája is piacképes. Ennek eredményeképpen kissé foghíjas, ám a legkevésbé sem letarolt ültetvények látványa fogadott bennünket a felkeresett zalai településeken. Surdra és Miklósfára látogatva egyébként az ember úgy érezheti magát, mint egy-egy bortermelő vidéken, csak éppenséggel itt nem "kimért bor eladó", hanem "ezüstfenyő eladó" táblákba botlunk minden második kapualjban. A karácsonyfa-kitermelés országos szinten több ezer hektáron folyik, többnyire családi gazdaságokban. Bár az elmúlt években a fővárosi fenyőlelőhelyeken az árak egyre emelkednek, a régi méteres vásárlások helyett manapság többnyire darabáron vásárolhatunk ünnepi fát, jó, ha tudjuk, a nagykereskedők a termelőktől az elmúlt tíz évben szinte változatlan áron szerzik be a fenyőket.

Feldolgozás

Az ünnepi időszak végét kétségkívül a fabontás jelzi, mikor lépten-nyomon lekopaszodott, üres szaloncukorpapírokkal integető halott fenyőkbe botlunk az utcákat járva, és ez a második problémás pont. Mi lesz a sok millió elárvult, elhalt örökzölddel? A fák egy jelentős része sajnos valóban egyszerűen a szeméttelepen végzi, de egyre nagyobb mennyiségben kerülnek komposztáló üzemekbe is, többek között Győrbe, ahol fenyőforgácsot készítenek belőlük - ezzel később például a parkok virágágyásaiban találkozhatunk. Sokan emlegetik, hogy a fenyők magas gyantatartamuknak és speciális, baktériumölő tűleveleiknek köszönhetően nehezen komposztálhatóak, ami igaz ugyan, de ettől a folyamat csak lassabbá, nem lehetetlenné válik. Természetesen ha van házi komposztálónk, ezt saját szemünkkel is végigkövethetjük, a funkcióját vesztett karácsonyfát felaprítva bátran bedobhatjuk a komposztáló tartályba. A keletkezett fahulladék másik házi felhasználási módja a tüzelés, biztosak lehetünk benne, hogy kandallóval vagy cserépkályhával rendelkező ismerőseink örömmel fogadják majd be a lecsupaszított fát.

Forrás: [origo]

Forrás: Origo

A karácsonyfa-állítás hagyománya Somogyban

Ma a karácsony nélkülözhetetlen szimbóluma a karácsonyfa-állítás. Ez a szokás a múlt század elején, német földről terjedt át hozzánk, kezdetben csak az úri családoknál, aztán később már a falusi értelmiség otthonában is állítottak karácsonyfát.

Somogyban a paraszti lakosság körében igazán csak a harmincas–negyvenes évektől terjedt el a mai formájú karácsonyfakultusz.

Régen nem is lehetett fenyőfát szerezni, a mai rendszerű árusítás az 1950-es, 60-as évektől vált gyakorlattá. Egykor a karácsonyfának valót úgy kellett lopni a környék erdeiből, ez bizony kockázatos vállalkozás volt. Ilyen történetet örökített meg göllei élményei alapján Fekete István a „Péter, 1907” c. írásában.

A régi parasztházak lakószobájában kevés hely volt, nem is lehetett volna nagyobb fát felállítani. A somogyi néprajzi gyűjtők leírása szerint a kis fenyőfát, fenyőágat, zöld gallyat az asztal fölé, a mestergerendára függesztették föl, néhol a falra, a szentképek közé teszik, vagy az ablakba állítják (Háromfa, Törökkoppány, Szenna, Csököly, Szőcsénypuszta, Cserénfa stb.).

Bálint Sándor írja, hogy a fenyőfa helyett a régi csökölyiek tüskés zöld ágat, borókaágat, fagyöngyöt függesztettek fel a gerendára, ez hasonlatos volt a lakodalmakban ma is hagyományos életfához. A híres göllei származású író, Fekete István is megörökítette egy szegény iskolatársa karácsonyfáját: „A gerendáról egy kis tüskés kökénybokor lóg, mintha levéltelen, sötét lombját beletartaná egy szál gyertya reszkető, sárga fényébe. Az ágakon fehér, piros rongydarabkák és talán három szem ezüstös szaloncukor.”

„A karácsonyfa-állítás szokásának előzménye egyrészt a termékenységet, örök életet, fejlődést, növekedést jelképező karácsonyi életfa, termőág. Másrészt a középkori, egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés történetét. Ebben szerepelt a paradicsomi életfa, a tudás fája, melyre – almán kívül – rákerült a kígyót jelképező lánc is. Az almafát télen örökzölddel, fenyőfával helyettesítették. A karácsonyfa és a karácsonyi termőág állításának szokása sokáig egymás mellett élt, díszei is sokáig azonosak voltak.”

7f092c2b5173475c9e2ceac08f40b82d.jpg

A karácsonyfa feldíszítése régen – adatközlőink szerint – „sokkal szegényesebb” volt, erre a célra ritkán vásároltak díszeket, édességeket, általában mindent házilag oldottak meg. A fára almát, diót kötöttek, esetleg valamilyen fényes papírba csomagolták be a diót, kockacukrot, krumplicukrot.  Mézeskalács figurákat is készítettek és aprósüteményt, ezek is díszek voltak a fán. Cserénfán lisztes dió, habcsók, házilag főzött szaloncukor, felfűzött pattogatott kukorica volt a dísz.

Csepinszki Mária, a szennai falumúzeum egykori gondnoka a helyi szokások megismerése után a következő módon készítette el a Zóka Peti Lidi néni műemlék lakóházában lévőt: „A karácsonyfát a mestergerendára akasztottuk, kicsit, mert Lidi néniék szegények voltak. Piros almát, aszalt szilvát, vásári bábot, száraz fűznivaló paprikát tettünk rá. Füzért is csináltunk, kis darab piros rongyot, pattogatott kukoricát és kis darab rozsszalmát fűztünk föl hosszan egymás után, s ezt is a fára tettük.” Az emlékezések nem tudnak arról, hogy az 1950-es évek előtt lett volna gyertya a karácsonyfán. Szennán erre vallásos magyarázatot adtak: „Gyertya nëm vót, mer mi reformátusok voltunk.”

Csurgónagymartonban a karácsonyfa egy tökhéjba állított fenyőgally volt, és itt fakéregből betlehemi templomot is készítettek. Boldogasszonyfán a szegényebb emberek csak egy örökzöld ágat szögeztek a falra, ezt szalmából készített csillaggal is díszítették.
Néhány helyen tésztából formált figurákat sütöttek, Törökkoppányban Évát és Ádámot, magyarbors volt a szemük. Büssüben nyúl és baba formát sütöttek, ezt kapták ajándékba a keresztgyerekek keresztanyjuktól: karácsony első napjának délutánján vitték el nekik. Eddén a somogyvámosi mézesbábostól vásároltak a karácsonyfára bábfigurákat.

Az 1930-as, 40-es évekig a paraszti lakosság körében általában nem volt ajándékozás, maga a karácsonyfa, a rajta lévő édességek számítottak a gyerekek ajándékainak. A felnőttek sokfelé még ma sem vásárolnak egymásnak ajándékot. A karácsonyfát – úgy mondják a kisgyerekeknek – a Jézuska vagy az Angyal hozza, ezért általában titokban díszítették fel. Olyan adataink is vannak, hogy csak a gyerekek lefekvése után készítették el, és 25-én reggelre kapták a Jézuskától ajándékként: „mire mi gyerëkëk elaluttunk, főlógatták az asztal fölé a fát a mestörgerëndára. Az alá tëtték az asztat, annak mëg alá szénát raktak a Jézuska bárányának” (Marcali).

A későbbiekben a falusi karácsonyokban is megjelent a fiatalok megajándékozása, ezek szerények voltak, pl. Mesztegnyőn egy-egy szalag, alsószoknya, zsebkendő, egy ing. A cselédeknek az uraság néhány helyen karácsonyra lisztet és bort ajándékozott.