f e n y o f a k . b l o g . h u

Fenyőfa közvetlenül a termelőtől!

A karácsonyfa-állítás hagyománya Somogyban

2018. október 25. - Deme Marcell

Ma a karácsony nélkülözhetetlen szimbóluma a karácsonyfa-állítás. Ez a szokás a múlt század elején, német földről terjedt át hozzánk, kezdetben csak az úri családoknál, aztán később már a falusi értelmiség otthonában is állítottak karácsonyfát.

Somogyban a paraszti lakosság körében igazán csak a harmincas–negyvenes évektől terjedt el a mai formájú karácsonyfakultusz.

Régen nem is lehetett fenyőfát szerezni, a mai rendszerű árusítás az 1950-es, 60-as évektől vált gyakorlattá. Egykor a karácsonyfának valót úgy kellett lopni a környék erdeiből, ez bizony kockázatos vállalkozás volt. Ilyen történetet örökített meg göllei élményei alapján Fekete István a „Péter, 1907” c. írásában.

A régi parasztházak lakószobájában kevés hely volt, nem is lehetett volna nagyobb fát felállítani. A somogyi néprajzi gyűjtők leírása szerint a kis fenyőfát, fenyőágat, zöld gallyat az asztal fölé, a mestergerendára függesztették föl, néhol a falra, a szentképek közé teszik, vagy az ablakba állítják (Háromfa, Törökkoppány, Szenna, Csököly, Szőcsénypuszta, Cserénfa stb.).

Bálint Sándor írja, hogy a fenyőfa helyett a régi csökölyiek tüskés zöld ágat, borókaágat, fagyöngyöt függesztettek fel a gerendára, ez hasonlatos volt a lakodalmakban ma is hagyományos életfához. A híres göllei származású író, Fekete István is megörökítette egy szegény iskolatársa karácsonyfáját: „A gerendáról egy kis tüskés kökénybokor lóg, mintha levéltelen, sötét lombját beletartaná egy szál gyertya reszkető, sárga fényébe. Az ágakon fehér, piros rongydarabkák és talán három szem ezüstös szaloncukor.”

„A karácsonyfa-állítás szokásának előzménye egyrészt a termékenységet, örök életet, fejlődést, növekedést jelképező karácsonyi életfa, termőág. Másrészt a középkori, egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés történetét. Ebben szerepelt a paradicsomi életfa, a tudás fája, melyre – almán kívül – rákerült a kígyót jelképező lánc is. Az almafát télen örökzölddel, fenyőfával helyettesítették. A karácsonyfa és a karácsonyi termőág állításának szokása sokáig egymás mellett élt, díszei is sokáig azonosak voltak.”

7f092c2b5173475c9e2ceac08f40b82d.jpg

A karácsonyfa feldíszítése régen – adatközlőink szerint – „sokkal szegényesebb” volt, erre a célra ritkán vásároltak díszeket, édességeket, általában mindent házilag oldottak meg. A fára almát, diót kötöttek, esetleg valamilyen fényes papírba csomagolták be a diót, kockacukrot, krumplicukrot.  Mézeskalács figurákat is készítettek és aprósüteményt, ezek is díszek voltak a fán. Cserénfán lisztes dió, habcsók, házilag főzött szaloncukor, felfűzött pattogatott kukorica volt a dísz.

Csepinszki Mária, a szennai falumúzeum egykori gondnoka a helyi szokások megismerése után a következő módon készítette el a Zóka Peti Lidi néni műemlék lakóházában lévőt: „A karácsonyfát a mestergerendára akasztottuk, kicsit, mert Lidi néniék szegények voltak. Piros almát, aszalt szilvát, vásári bábot, száraz fűznivaló paprikát tettünk rá. Füzért is csináltunk, kis darab piros rongyot, pattogatott kukoricát és kis darab rozsszalmát fűztünk föl hosszan egymás után, s ezt is a fára tettük.” Az emlékezések nem tudnak arról, hogy az 1950-es évek előtt lett volna gyertya a karácsonyfán. Szennán erre vallásos magyarázatot adtak: „Gyertya nëm vót, mer mi reformátusok voltunk.”

Csurgónagymartonban a karácsonyfa egy tökhéjba állított fenyőgally volt, és itt fakéregből betlehemi templomot is készítettek. Boldogasszonyfán a szegényebb emberek csak egy örökzöld ágat szögeztek a falra, ezt szalmából készített csillaggal is díszítették.
Néhány helyen tésztából formált figurákat sütöttek, Törökkoppányban Évát és Ádámot, magyarbors volt a szemük. Büssüben nyúl és baba formát sütöttek, ezt kapták ajándékba a keresztgyerekek keresztanyjuktól: karácsony első napjának délutánján vitték el nekik. Eddén a somogyvámosi mézesbábostól vásároltak a karácsonyfára bábfigurákat.

Az 1930-as, 40-es évekig a paraszti lakosság körében általában nem volt ajándékozás, maga a karácsonyfa, a rajta lévő édességek számítottak a gyerekek ajándékainak. A felnőttek sokfelé még ma sem vásárolnak egymásnak ajándékot. A karácsonyfát – úgy mondják a kisgyerekeknek – a Jézuska vagy az Angyal hozza, ezért általában titokban díszítették fel. Olyan adataink is vannak, hogy csak a gyerekek lefekvése után készítették el, és 25-én reggelre kapták a Jézuskától ajándékként: „mire mi gyerëkëk elaluttunk, főlógatták az asztal fölé a fát a mestörgerëndára. Az alá tëtték az asztat, annak mëg alá szénát raktak a Jézuska bárányának” (Marcali).

A későbbiekben a falusi karácsonyokban is megjelent a fiatalok megajándékozása, ezek szerények voltak, pl. Mesztegnyőn egy-egy szalag, alsószoknya, zsebkendő, egy ing. A cselédeknek az uraság néhány helyen karácsonyra lisztet és bort ajándékozott.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenyofak.blog.hu/api/trackback/id/tr8814321837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.